Sosztakovics első jelentősebb műveit – az 1. és 2. szimfóniát vagy az 1. zongoraszonátát – Beethoven halála után száz évvel írta. Ugyanakkor a bécsi mester alkotói gondolkodásmódja nagyon is élt még ekkor, s talán legtovább éppen Sosztakovics életművében. A Beethoven által különösen kultivált műfajok Sosztakovics számára is a személyes közlés elsődleges médiumaivá váltak, s miként Mahler, ő is meg volt győződve arról, hogy Beethoven óta a zene is képes – mindenféle kommentár nélkül – konkrét dolgokról mesélni. Különös véletlen, hogy egyik legismertebb, legnépszerűbb kamaradarabját, a g-moll zongoraötöst azzal a szovjet vonósnégyessel mutatta be, amely Beethoven nevét vette fel. A darab lenyűgözte a korabeli közönséget: „nagy-nagy gyönyörűség és hála érzete ragyogott minden arcon. Egy idősebb ember észre sem vette, hogy könnyek csorognak az arcán” – emlékezett vissza egy szemtanú.