Erdődy Péterné, született Niczky Mária Anna, ez a magyar arisztokrata hölgy hírnevét Beethovennel kialakított bizalmas barátságának köszönheti. A zeneszerző pártfogója, sőt „gyóntatója” volt ugyanis, akit futólag még azzal is meggyanúsított egyik-másik zenetörténész, hogy ő lett volna az a bizonyos „halhatatlan kedves”. Ez a feltételezés ugyan alighanem téves, az viszont bizonyos, hogy neki szólt annak a két, 1815-ben komponált cselló-zongora szonátának az ajánlása, amelyet Rohmann Ditta és Fejérvári Zoltán közös kamaraestjén is hallhatunk. A műsor másik szerzője a Beethoven titáni közelségét kétségkívül megérző, de azon sikerrel túllépő Schubert, akitől elhangzik egyik korai hegedűszonatinája (Rohmann Ditta átiratában), valamint a nyolc évvel később keletkezett a-moll szonáta, amely melléknevével máig őrzi egy afféle vonóval megszólaltatott gitár, az arpeggione emlékét. Az este folyamán is találkozhatunk két hangszer-különlegességgel: Rohmann Ditta a Schubert-műveket öthúros csellón, Fejérvári Zoltán pedig a hangverseny teljes programját a Budavári Önkormányzat tulajdonában lévő 18. századi fortepiano-kópián játssza.