Antoine-Joseph Sax, akit gyermekkorától csak Adolphe-nak szólítottak, 1814-ben született a mai Belgium területén. Szülei hangszerkészítők voltak, így a fuvolán és klarinéton játszó Sax számára magától értetődő kihívást jelentett már egészen fiatal korától, hogy ő is kipróbálja magát a hagyományos hangszerek átformálása, a modern zene igényeire szabása, illetve újak építése terén. A szaxofont, ezt a zenekarok (különösképp katonazenekarok) számára konstruált instrumentumot 1846-ban jegyeztette be, de bármennyire lelkesedtek is a találmány hangszínéért olyan komponisták, mint Hector Berlioz, a hangszer csak néhány évtizeddel később keltette fel igazán a zeneszerzők érdeklődését. A 20. századtól azután egyre nőtt a szaxofon elfogadottsága a jazz- és a klasszikus zene területén egyaránt; a modern alkotók zenekari és kamarahangszerként egyformán szívesen használják, sőt átiratokat is gyakran készítenek rá, ahogyan azt a Zeneakadémia és a Bartók Konzi növendékeinek koncertműsora is szépen illusztrálja.