A zongora, bár számos billentyűs hangszer volt használatban a korábbi évszázadokban is, valójában a 19. század alkotása. A kalapácsmechanika továbbfejlesztésével, az ismétlőmechanika bevezetésével, a hangterjedelem szabályozásával, a hangszer testének, anyagának, húrozásának tökéletesítésével a változatos 18. századi instrumentumelődökből ebben az időben alakult ki a ma ismert, modern zongora, amelynek hangereje, hangszíngazdagsága fantasztikus vonzerőt gyakorolt a korszak zenészeire és közönségére egyaránt. Alexander Melnyikov hangversenyének műsorán két olyan ciklus szerepel, amely kivételesen nagyszerűen tükrözi a zongora e sajátos értékeit: Debussy lebegő hangszínfoltokra és tágas asszociációkra épülő, a Chopin sorozatához hasonlóan önmagukban álló előjátékainak, a Prelűdök második füzetének darabjait Berlioz öttételes Fantasztikus szimfóniájának Liszt-féle átirata követi az este programján, amely olyan meggyőzően idézi fel az eredeti hangzásképet, hogy Schumann képes volt pusztán a zongoraátiratra támaszkodva részletes recenziót írni a műről.