„Életünk legfőbb értelme, hogy ragaszkodjunk ideálunkhoz, és szüntelenül munkálkodjunk megvalósításán.” Ezzel a gondolattal egészítette ki Liszt Ferenc Az ideálok című, Schiller költeményét követő szimfonikus művének programját. A darab – mely a művészi pálya hullámvölgyeiről és hullámhegyeiről, a becsvágyról, a kudarcról, a szüntelen küzdelemről és az elmagányosodás fenyegető árnyairól szól – e kiegészítés nélkül talán túlságosan is pesszimista hangvételű lenne, így azonban olyan univerzális érvényű maximával zárul, melyre általános, művészi hitvallásként tekinthetünk. E hitvallás nemcsak Liszt, hanem Erkel, Kodály és Bartók pályáján is iránytűként szolgált. A Zeneakadémia 146 éve, 1875. november 15-én, öt tanárral és 38 növendékkel kezdte meg működését és az eltelt közel másfél évszázadban minden tanár és minden tanítvány a liszti ideálok megvalósításán fáradozott.