Míg a vonósnégyes az évszázadok során a par excellence kamarazenei műfajjá vált, addig „kistestvérének”, a vonóshármasnak csak kiemelkedő epizódszerepek jutottak. Ezek egyike Mozart 1789-ben, az utolsó három szimfóniával egyidőben keletkezett Esz-dúr divertimentója. A mű címe szerint ugyan könnyed, szórakoztató muzsika, valójában egy nagyszabású, szimfonikus dimenziójú mű, amelyben minden hangszer egyformán fontos szerepet kap. Mozart – a töredékben maradt műveket nem számítva – ezen a kompozíción kívül nem írt több művet vonóstrióra, azonban jónéhány Bach-művet meghangszerelt erre az apparátusra. Ezek a transzkripciók inspirálták Dmitrij Szitkovetszkijt arra, hogy elkészítse a hangverseny első felében felcsendülő adaptációját Bach egyik leghíresebb művéből. A program három, itthon és külföldön egyaránt keresett, kamarazenében otthonos művész interpretációjában elevenedik meg. Falvay Attila a Magyar Állam tulajdonában levő Antonio Stradivari 1731 “Hamma” hegedűn játszik.