Forkel, az első jelentős Bach-monográfia írója meséli el a történetet, mely szerint a nagy Johann Sebastian egy bizonyos Keyserlinck gróf megrendelése alapján komponálta az úgynevezett Goldberg-variációkat. A gróf álmatlanságban szenvedett, ezért megkérte a zeneszerzőt, alkosson számára olyan muzsikát, amelyet házi csembalistája, Johann Teophil Goldberg játszogathatna az éj gyötrő óráiban. A gróf végül busásan fizetett, egy aranytálban száz dupla Lajos-aranyat adott. A legenda szép, ám ebben a formában biztosan nem igaz. A mű ugyanis még Bach életében, 1742-ben megjelent nyomtatásban, a Klavier-Übung sorozat utolsó részeként, de a kotta címlapjára nincs rányomtatva a megrendelőnek szóló ajánlás, s nincs ott Goldberg neve sem. Azt ellenben nem túlzás állítani, hogy a mű minden valaha írt és írandó variációsorozatok királya.