Győri Noémi Londonban, Röhrig Géza New Yorkban él. Noémi fuvolázik, Géza ír. Két magyar az Atlanti-óceán két partján, köztük Pesten origóként Balog József zongoraművésszel. Ez az este összehozza őket, s velük a hang ikreit: a zenét és a költészetet. Az elhangzó műveket a gyökerek valósága és vágya szervezi: Győri Noémi és Balog József négy kiemelkedő zsidó szerző, Mieczysław Weinberg, Dick Kattenburg, Erwin Schulhoff és Paul Ben-Haim 1927 és 1952 között írt darabjaiból válogatnak, melyek úgy hűek a múlthoz, hogy közben líraiságukkal egy percig sem válnak annak foglyává. Röhrig Géza versei a „Meséld el fiadnak” és a „Hátra ne tekints” parancsai között szikráznak, megrázó személyességgel. A gyökér latinul RADIX. Aki kapcsolatba lép a gyökereivel, arra azt mondjuk, radikális. A ma embere azonban kontakthibás: a metró alagútjai elmetszik a gyökereinket, az űrhajóban felvitt muskátli gyökere pedig már fölfele nő a cserépből. Ezen az egyszeri estén három, együtt ritkán fellépő művész tesz tanúbizonyságot arról, hogy bár a gyökér maga láthatatlan, mi mégsem láthatunk nélkülük.