Ha csak futó pillantást vetünk a Kossuth-díjas Vashegyi György vezényletével a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenyén megszólaló művekre, legelső észrevételünk talán az lehet, milyen vonzó stiláris, műfaji és előadóapparátus tekintetében megvalósuló változatosságot kínál az est programja: bécsi klasszika, francia romantika, osztrák századforduló, szerenád, zenekari oratóriumrészlet és egy vonósszextett zenekari változata – egy túlnyomórészt fúvósokra fogalmazott mű (egyetlen nagybőgőszólammal) és két tisztán vonós partitúra. Ha azonban alaposabban átgondoljuk a darabok témáját és hangulatát, ráébredhetünk, milyen érzékeny, de erős szálakkal kapcsolódnak egymáshoz a kompozíciók: Mozart szerenádját és Schönberg szextettjét az éjszaka varázsa közelíti egymáshoz, az emelkedettség, az átszellemültség atmoszférája pedig mindhárom műben meghatározó: jelen van a Gran partita Adagio harmadik tételében, a Mária mennybemenetelét vizionáló Massenet-tételben és Schönberg sűrű kromatikájú utóromantikus alkotásában is. A Ferencsik bérlet harmadik estje igazi tematikus koncert élményét ígéri.