Mai napig úgy tartják, hogy Mendelssohn fedezte fel újra Bachot, és 1829-ben a Máté-passió előadásával indította el a barokk szerző kultuszát. A valóság ennél azonban árnyaltabb: Bach mindig is jelen volt az utána következő generációk életében, mint mestersége legnevesebb képviselője. A Mendelssohn által megindított Bach-kultusz legfontosabb szándéka az volt, hogy Bach műveit a korszak stílusában és a korszakra jellemző hangszerelésben adják elő. Ugyanakkor talán egyetlen zeneszerző sem volt, akinek művészetét olyan mértékben határozta meg Bach, mint Mendelssohnét, akinek szinte minden művében visszaköszön kisebb-nagyobb mértékben a nagy előd szelleme. Másfelől a protestáns zene Bach által hátrahagyott hagyományának Mendelssohn Lobgesangja az egyik legismertebb példája. A szerző szimfóniaként aposztrofált alkotását – ami egy igazi „hommage à Bach” – a könyvnyomtatás feltalálásának 400. évfordulója alkalmából írta.