Az ógörög világban Clori (vagy Chloris) egy nimfa volt, akit a rómaiak Flora néven (jelentése zöldellés, virágzás) istennőként tiszteltek. A pásztoridill műfaját – mely végső soron mindig a szerelemről szól – Theokritos alkotta meg, Clori e történetek gyakori szereplője. A költészetben és dalokban találkozhatunk vele Vergiliusnál, majd a 17-18. században Sir Charles Sedley, Thomas Morley, Monteverdi, Rossi, Alessandro Scarlatti és Bononcini műveiben. Az ifjú Händel 1707-ben Itáliában komponálta a Clori, Tirsi e Fileno, vagy alcíme szerint Cor fedele in vano speri (Hű szívem, hasztalan remélsz) kantátát. A mű keletkezéstörténete ismeretlen, így szövegírója is bizonytalan. Egyedüli támpont a Ruspoli-hagyaték egyik nyugtája, melyet 1707. október 14-én állított ki Antonio Giuseppe Angelini, Händel fő itáliai kottamásolója egy serenata a tre fejében; feltehető tehát, hogy a művet valamivel előbb, esetleg első olasz nyelvű operájával, a Rodrigóval párhuzamosan komponálhatta. Ezzel magyarázhatók egyes hasonlóságok a két mű között, ami megfelel Händel komponálási gyakorlatának.