Ezen a Keller András által vezényelt koncerten kitüntetett szerep jut a részint melankolikus, részint szemlélődésre és elmélyülésre késztető szép hangzatoknak. Már a nyitószám, Samuel Barber méltán rendkívül népszerű Adagiója felkínálja számunkra az elérzékenyülés és a megrendülés lehetőségét. Philip Glass 2010-es Double Concertója a kortárs zeneszerzőre oly jellemző módon ugyancsak kontemplatív perceket ajándékoz a hallgatónak, ám a hegedűt és a csellót középpontba állító félórás kompozíció megszólaltatása az ujjongó örömöt is bizton kiváltja, hiszen a hegedűszólista, a csodálatos Gidon Kremer, bevett muzsikustársával, a remek litván csellistával, Giedrė Dirvanauskaitėvel meghitten működik együtt. Ezután Kremer előadásában Schubert nemes lendületű B-dúr polonézét is meghallgathatjuk. Beethoven saját bevallása szerint könnyekkel a szemében komponálta kései B-dúr vonósnégyesének ötödik tételét, és ezt el is hihetjük neki, mivel a zenekari számként is oly hatásos cavatina valóban maga a fájdalmas szépség. Ideális társa a koncert második felében felhangzó schuberti Befejezetlen szimfóniának.