Szolnoki Szimfonikus Zenekar

Mozart 1775-ben, mindössze 19 évesen írta ötödik, egyben utolsóként számontartott hegedűversenyét. A mű elegáns, lírai, mégis könnyed karakterét a zárótételben egy váratlan és robbanékony fordulat töri meg: a korabeli Európában hódító „alla turca” (törökös) stílus megjelenése lüktető energiájával teszi felejthetetlenné a darabot. A szünet előtt a romantikus zongorairodalom egyik legszebb drágaköve, Robert Schumann a-moll zongoraversenye csendül fel. A kompozíció az érzelmek őszinteségéről szól, Schumann a felesége, Clara iránti rajongását és saját belső vívódásait szőtte a kottasorok közé. A drezdai ősbemutatót rövid időn belül számos nagy sikerű előadás követte Lipcsében, Prágában, Bécsben – minden alkalommal a karrierje csúcsán álló sztárzongorista, Clara Schumann előadásában. A koncertet Pjotr Iljics Csajkovszkij monumentális 5. szimfóniája zárja. A darab főként Beethoven azonos számú szimfóniája nyomán a szerző saját „Sors” szimfóniájaként is értelmezhető, hiszen ebben is egy sötét, baljóslatú téma vonul végig mind a négy tételen. A zene egy belső küzdelem krónikája: a gyászos kezdettől a híresen gyönyörű kürtszólón át jutunk el a mindent elsöprő, diadalmas fináléig. Csajkovszkij – elődjéhez hasonlóan – művével bebizonyította, hogy a sorssal való szembenézés után is létezik dicsőséges győzelem.