Balázs János A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Cziffra György a 2. világháborút követő években a szórakoztató zene pesti lokáljait éppúgy belülről ismerte, mint a Rákosi-korszak börtönvilágát. A komolyzenei koncertszínpadoktól hosszú évekig kényszerűen távol maradt, ám 1954-ben szinte diadalmasan tért oda vissza. Az 1956-os emigrációig tartó két évben az ünnepelt és elismert művészek sorába emelkedett, az időszak megkoronázására pedig 1956. február 9-én került sor, egy igazán színes és sokféle stílust felvonultató zeneakadémiai szólóesten. Molnár Antal ekkor így írt róla: „Cziffra nem egy pianista, hanem típusa a zongoristának, ő a zongoraművész, ahogy álmaiban elképzelheti a szakértő”. Hetven évvel később Balázs János Cziffra – sokáig utolsó zeneakadémiai – szólóestjének műsorával lép fel, és bízhatunk abban is, hogy az egykori ráadások sorából, többek között Cziffra saját átirataiból is megszólaltat majd néhányat.