Az orosz zene, amely csak a 19. század közepétől kezdett igazán markánsan kilépni az Oroszországban komponált, de többnyire német és olasz szerzők által irányított zenei élet árnyékából, a század végére az egyik leghatározottabb arculattal rendelkező, legismertebb és legnépszerűbb nemzeti stílussá vált Európában. Minden bizonnyal azért is, mert egyszerre volt közérthető, nosztalgikus, virtuóz és – sok esetben – rendkívül előremutató. Balogh Ádám komoly technikai felkészültséget és állóképességet igénylő koncertjének műsora, amely (időrendben legalábbis) a Nyikolaj Rubinsteinre emlékező Csajkovszkij-triótól Rahmanyinov fiatalkori, változatos és színgazdag hat Moments Musicaux-ján át egészen Szkrjabin utolsó, atonális, csupa trilla és tremolo szonátájáig, a szerző saját kifejezésével élve „a napból született rovarok” zenei képéig ível, szépen illusztrálja ezeket a vonásokat.