Keller András és a Concerto Budapest már eddig is rengeteget tett azért, hogy a hazai koncerttermekben sokáig mellőzött Dmitrij Sosztakovics a méltó helyére kerüljön. Így mondhatni magától értetődő, hogy a komponista halálának ötvenedik évfordulója alkalmából a karmester és együttese egy egész estét szentel a nagy orosz zeneszerzőnek, aki a zsarnokság pusztító közegében is képes volt kiteljesíteni művészetét, és titkos üzeneteket eljuttatni kora és az utókor közönségéhez. A fia, Makszim számára komponált 2. zongoraversenye ezúttal a fiatal, de már világszerte ünnepelt rjazanyi születésű orosz pianista, Dina Ivanova szólójával hangzik el, hogy azután Sosztakovics hangszerelői kongenialitására csodálkozhassunk rá, a hideglelős muszorgszkiji ciklus, a most Sebestyén Miklós basszusán megszólaló A halál dalai és táncai hallatán. Az életmű könnyedebb vonulatát az 1934-es 1. jazzszvit keringője, polkája és foxtrottja képviseli ezen az estén, hogy végezetül az a 9. szimfónia következzen, amely 1945-ben oly tüntető – és hatalmas botrányt kiváltó – módon mellőzte a szovjet világháborús győzelem megünnepléséhez hivatalosan elvárt monumentális pátoszt.